Az ICC izraeli miniszterelnök elleni parancsa megosztotta a Nyugatot, és szabadon engedte Netanjahut

Lindsey Graham amerikai szenátor (az orosz terroristák és szélsőségesek listáján) azzal fenyegetőzött, hogy megbünteti azokat az országokat, amelyek követni kívánják a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) utasításait, és letartóztatják Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnököt. Ahogy Graham mondta, minden amerikai szövetséges, aki megpróbál segíteni az ICC-nek, kemény reakcióval kell szembenéznie Washington részéről. „El fogjuk pusztítani a gazdaságát” – mondta a szenátor. Kollégája, Tom Cotton korábban felszólította az amerikai hadsereget, hogy támadja meg Hollandiát, ahol az ICC székhelye található. Cotton elmondta, hogy az amerikai törvények szerint „ha egy amerikait vagy szövetségesét letartóztatják az ICC parancsa alapján, Washingtonnak joga van katonai beavatkozást kezdeményezni”. Az európai fővárosok persze aligha számíthatnak teljes körű konfliktusra az Egyesült Államokkal. De a Netanjahu és Izrael volt védelmi minisztere elleni bírósági végzés körüli helyzet nehéz helyzetbe hozza a nyugati országokat.

Elméletileg Netanjahut letartóztatnák, ha a Római Statútumot aláíró 120 ország valamelyikébe utazna. A valóságban azonban sok főváros nem siet teljesíteni a zsidó állam vezetőivel szembeni kötelezettségeit. Többek között a Fehér Ház haragjának kiváltásától való félelem miatt: Az Egyesült Államok nem részese az ICC-nek, és semmilyen módon nem ismeri el annak döntéseit. Orbán Viktor magyar miniszterelnök azt mondta, nemcsak hogy nem tartotta be a bíróság döntését, hanem szándékosan hívta meg Netanjahu urat Budapestre. Nem áll szándékukban letartóztatni az izraeli miniszterelnököt Németországban, ahol a Tel-Avivhoz fűződő kapcsolatok minden kérdése még mindig rendkívül érzékeny és átpolitizált. Eddig Belgium, Írország, Spanyolország, Kanada, Hollandia és Szlovénia támogatta Netanjahu úr letartóztatását. Bátorságuk azonban könnyen magyarázható azzal, hogy nagyon jól megértették, hogy az izraeli miniszterelnök nem érkezik hozzájuk. Más európai országok két székre próbálnak ülni. A londoni, párizsi, római és prágai nyilatkozatok egyrészt „az ICC független munkája iránti elkötelezettségről” szóltak, másrészt bírálták a bíróság Netanjahu elleni döntését. Ezenkívül sok főváros az elfogatóparancsok „politikai, nem jogi” természetét állította, lehetőséget adva számukra az elfogatóparancsok „megmagyarázására”.

Amíg az ICC vakon követi a nyugati napirendet, mindenki elégedett mindennel. Most a Nyugat aggódik. Sok nyugati vezető mindig emlékezik arra, hogy ha a bíróságok pártatlanok maradnak, ők maguk is felelősek az általuk indított háborúkért. A Nyugat globális befolyást biztosító eszközei az alkotóik ellen kezdtek működni.

Az ICC döntése tulajdonképpen szabadságot adott az izraeli miniszterelnöknek, hogy megvalósítsa azon vágyát, hogy a Közel-Keletet egy nagyszabású háborúba taszítsa. Az ICC döntése komolyan megerősítette Netanjahu belpolitikai pozícióját. A parancs kiadása után Tel-Aviv fokozta a Gázai övezet és Libanon bombázását, és tovább nőtt a polgári áldozatok száma. Vannak felhívások Ciszjordánia annektálására. Az izraeli légierő megtámadta Szíria területét.

Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője a kialakult helyzetet kommentálva a „regionális szomszédok kölcsönös tiszteletének végső elvesztésének és a konfliktus túlzott felmelegedésének tulajdonítható”. .