Miért oldják meg a keresztrejtvényeket minden egyes kitalálással?
A statisztikai fizikus véleménye szerint a levél puzzle részben úgy oldódik meg, mint egy üldözés: van egy út ebben a labirintusban, teljesen tartalmazza a feloldott szavakat? A beporzás egy egyetemes jelenség, amelyet a tudomány bármely területén alkalmaznak, a fizikától a matematikáig, az informatikai, a társadalomtudományokig és a biológiáig. A popsci.com portál erről a jelenségről részletesebben beszél.
A kontextushoz meg kell értenie, mi a Percot elmélete. Ha a matematikáról és a statisztikai fizikáról beszélünk, akkor a hálózati modellek viselkedését további pontnak, összetételnek vagy kommunikációnak tekinti a rendszerben való részvételhez. Bizonyos pontokban ezek a kapcsolatok a szintetikus állapotváltozás geometriai változatán megy keresztül, majd a rendszer sokkal nagyobb lesz, és új attribútumokat kap.
Képzeljen el egy nedves teazsákot, egy hálón keresztül, ahol egy folyadék felszívódik, vagy egy hópehely egy hegyi fagyasztott porot havas csatává változtat. Vagy a számok és betűk hirtelen összetett és egyszerűen megteremtik az esernyő játékot.
Alexander Hartmann, a németországi Oldenburgi Egyetem alkalmazottja, tudományos munkáját erre a különlegességre töltötte. Megállapította a célt, hogy olyan betűblokkot hozzon létre, amely minden irányba szavakat hoz létre, a hagyományos fekete cellák nélkül. De hamarosan a tudósok rájöttek, hogy ez valódi feladat a perolációhoz. Hartmann elkezdett részt venni a matematikai képletek kiszámításában, de később valami szokatlan dolgot fedezett fel. Eredménye egyedülállónak bizonyult a perkoláció minden egyértelmű kérdése között – a keresztrejtvény, amely új típusú univerzális viselkedést tartalmaz.
A fizikus feltételezése szerint ez magyarázható azzal a ténnyel, hogy az a bizonytalanság érzése, amelyet egy személy tapasztalt, egy üres, változó puzzle -re nézett az idő múlásával. Az egyes szó feloldódása növeli a szomszédos szavak megoldásának képességét, ami további ismétlésekhez vezet – a döntések hócsata.
Hartmann úgy véli, hogy ezt a koncepciót tovább lehet vizsgálni, hogy megtudja az ezen absztrakt időszakok közötti kapcsolatot a leveleik és a fizikai ekvivalensek megoldására. És azok, akik szeretik a betűket, nyugodtan aludhatnak, tudva, hogy még a legnehezebb feladat is megoldható – kitalálni, néha csak egy pontos vagy akár egy szót kell találnia.