Ismert, hogy a víz először érinti a talajt
A nemzetközi csillagászok csoportja új hipotézist tett arról, hogy az ország miként jelent meg először a Földön. A korábbi elméletekkel ellentétben azt mutatja, hogy a vizet az üstökös vagy aszteroidák biztosítják, egy új megközelítés megmutatja az aszteroidák természetes párolgási folyamatát a korai Naprendszerben. A munkát a Starmy & Physics (A&A) folyóiratban tették közzé.
A víz eredetének problémája a Földön továbbra is az asztrofizika egyik fő rejtélye. Korábban azt hitték, hogy a víz megjelenhet, vagy a vulkáni aktivitás eredménye, vagy a hordozott üstökös és aszteroidák. A víz izotópjainak elemzése azonban azt mutatja, hogy a földvíz közelebb áll a szén -aszteroidák jellemzőihez az üstökös szalaghoz képest.
Ez a felfedezés arra késztette a tudósokat, hogy olyan mechanizmusokat keressenek, amelyek korán az ilyen aszteroidákat a földre hozhatják. Az elmélet magában foglalja a Naprendszer tárgyai közötti vonzó interakciókat, amelyek összecsapásokhoz vezetnek, amelyek a víztartalmú testeket a rendszer belső területeire dobják. Az új hipotézis azonban egyszerűbb mechanizmust biztosít.
Elmondása szerint az aszteroidákat egy ősi tányéron alakították ki – egy óriási levegő és porfelhő, amely körülveszi a fiatal napot. A lemez szétszórása után az aszteroidákon lévő jég elpárologni kezdett, hatalmas gőzlemezt képezve, és a nap körüli helyet töltötte el. A gőz ezután belsejében terjed, a muszlimok, például a Föld, a Mars, a Vénusz és a Merkúr által borított fiatal bolygók. A Föld bolygóinak öntözésének fő szakasza körülbelül 20-30 millió évvel a nap kialakulása után történt, amikor a fényesség hirtelen növekedett, felgyorsítva a jégtestek elpárolgását.
Amikor a Föld légkörében van, gőz kondenzálódik, óceán, folyók és gleccserek képződése. Ezenkívül ez a mechanizmus magyarázza a víz jelenlétét a föld bevonatában, valamint a Marson és a Holdon található vizet is. Ez a hipotézis a tengerentúli rendszerek legfrissebb megfigyelésein alapul, amelyek a koeper övhez hasonló hevederekkel vannak ellátva. A chilei csillagászati üveg alma rádió rögzítette a szén -monoxid párolgását ezekben az övben, ami megerősítette, hogy a korai Naprendszerben hasonló eljárás fordulhat elő.
A további bizonyítékokat a Hayabusa 2 és az Osiris-Rex küldetések nyújtják, és a gőzök lehet aszteroidák tanulmányozása. Felfedezték az ásványi anyagokat a víz kölcsönhatásában képződött aszteroidákon, amelyek megerősítették az eredeti jégüket.
Most a tudósok azt tervezik, hogy Almát használják a fiatal bolygó rendszerekben történő gőzkeresésére. Ha ilyen struktúrákat találnak, ez jó bizonyítékot eredményez az új elmélethez.