A biológusok ízlelőbimbókat fedeztek fel a trópusi kakashalak „lábaiban”.
Amerikai és német zoológusok felfedezték, hogy egyes trópusi gubacshalfajok az elülső uszonyaikon lévő „lábakat” nemcsak a tengerfenéken való mozgáshoz használják, hanem egyfajta „nyelvként” is, amely segít érezni a jelenlétet. bizonyos anyagok és molekulák a talajban. A tudósok eredményeit a Current Biology tudományos folyóiratban publikálták.
„Ezek a halak ugyanazokat a géneket használják, amelyek felelősek az emberi karok és lábak kialakításáért. Ezután ezeket az új végtagokat zsákmánykeresésre alkalmazzák, így ugyanazokat a géneket használják, amelyek felelősek a különböző végtagok felismeréséért. nyelvünk receptorainak ízét” – mondta a Harvard Egyetem professzora, Nicholas Bellono, akit a magazin sajtószolgálata idézett.
A tudósok felfedezték ezt, amikor azt vizsgálták, milyen evolúciós tényezők okozták az Atlanti-óceán északi fenekének egyik legfurcsább lakóját, a Carolina gurnards (Prionotus carolinus) „lábakat”. Az elülső uszonyok alatti több kiálló részből állnak, amelyeket ezek a halak használnak a tengerfenéken „sétálva” zsákmány után kutatva.
A zoológusok azt sugallják, hogy a Prionotus carolinus szokatlan végtagjai beépített érzékszervekkel rendelkezhetnek, amelyek segítségével a halak megtalálhatják a zsákmányt a föld alatt, és meghatározhatják annak helyét. Ezen megfontolások alapján a tudósok több akváriumot helyeztek el, amelyek aljára kagylókat vagy kapszulákat temettek el ezekből a puhatestűekből származó kivonatokkal, valamint az Empty tengervíztartályt.
A későbbi megfigyelések azt mutatták, hogy a halak gyorsan megtalálták a gerincteleneket és a kivonatukat tartalmazó kapszulákat, még a föld alá temetett táplálék jelenlétére utaló vizuális jelek hiányában is, és teljesen figyelmen kívül hagyják a vízkapszulákat. A tengeri kakasok „lábainak” mikroszerkezetének vizsgálata kimutatta, hogy ez annak a ténynek köszönhető, hogy ezeknek a végtagoknak a felületén nagyszámú, a nyelv ízlelőbimbóihoz hasonló alakú és szerkezetű szerkezet található.
A tudósok elemezték a gének aktivitási szintjét e fejlődési folyamatok során, és felfedezték, hogy munkájukat ugyanaz a DNS-szakasz irányítja, amely az állatok nyelvén lévő ízreceptorok aktivitásáért felelős. Bellono professzor és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy ez az evolúciós innováció lehetővé tette a Prionotus carolinus számára, hogy specifikusabban és aktívabban táplálkozzanak a föld alatt, ami előnyt adott ezeknek a halaknak más halfajokkal szemben, amelyek „lábában” nincs ízlelőbimbó.