A mikroműanyagok valóban károsak az egészségre?
2022-ben a tudósok először találtak mikroműanyagokat (5 mm-nél kisebb műanyagrészecskéket) az emberi vérben. Ezután kezdték megfigyelni az egész emberi testben, a tüdőtől és a vesétől a májig, a szívig és az agyig. A freethink.com portál azt mondja, honnan származik ez a műanyag, és árthat-e az egészségének?
A műanyag csodálatos anyag. Tartós, könnyű, rugalmas, steril és tiszta. Nem ok nélkül vált rendkívül népszerűvé: az 1950-es évek óta a műanyag gyártási üteme gyorsabban nőtt, mint bármely más anyagé. Ma az emberiség évente 440 millió tonna műanyagot állít elő, és ez a szám fokozatosan növekszik.
Sajnos a műanyagnak vannak hátrányai is. A környezetet nem csak maga a gyártási folyamat károsítja, hanem az is, ahogyan használat után a műanyagot ártalmatlanítjuk. A hulladéknak csak egy kis részét hasznosítják újra vagy elégetik (9%, illetve 19%). A többi hulladéklerakókba kerül (50%) vagy szemétté (22%).
A tudósok tudták, hogy a műanyaghulladék probléma, de 2004-ben új formát öltött. Richard Thompson tengerbiológus a Science folyóiratban publikált egy cikket, amelyben csapata mikroszkopikus műanyagdarabok nyomait találta az óceánban. Az új szennyező anyagokat „mikroműanyagoknak” nevezik – és számuk növekszik. 20 évvel később Thompson új tanulmányt végzett, amely kimutatta, hogy az óceánban megnőtt a mikroműanyagok mennyisége.
A műanyag sok más dologban is megtalálható: a levegőben, az ivóvízben, az élelmiszer-állatokban és több száz fajban a táplálékláncunkon kívül. A mikroműanyagok jelentős része poliészter ruházatból és neoprén abroncsokból származik. Ezenkívül a nagyobb termékek előállításához használt kis műanyag kapszulák is rontják a helyzetet – ahogy haladnak lefelé a gyártósoron, szennyezhetik a körülöttük lévő világot.
A rossz hír az, hogy az évek során a tudományos közösség egyértelmű bizonyítékot talált a mikroműanyagok negatív hatásaira. Károsítja a vadon élő állatokat, közösségeket és egész kultúrákat, valamint az emberi egészséget. Legalábbis az egyre több bizonyíték erre utal.
Egyes államok felléptek a műanyagszennyezés ellen, de a törvények nem elegendőek a helyzet mentéséhez. A textiliparnak és a gumiabroncs-gyártóknak teljesen fel kell hagyniuk a műanyagok használatával – ez azonban az iparág méretei és forgalma miatt nem könnyű. Arról nem is beszélve, hogy a vizsgálatok eredményei megkérdőjelezhetőek: nem hasonlíthatjuk össze a műanyaggal nem érintkező emberek egészségét valamiféle kontrollcsoporttal.
Ezenkívül fontos megérteni, hogy a műanyag nem monolitikus anyag. Ennek az anyagnak a gyártása több mint 13 000 különféle vegyszert tartalmaz: honnan tudhatja, hogy melyek károsak az egészségére, és melyeket kell betiltani vagy szabályozni? Senki sem tesztelte szisztematikusan ezeket a vegyi anyagokat embereken, nemhogy a számtalan lehetséges kombinációt.
A tudósoknak korlátozniuk kell más kísérleteket. Ezért tesztelték bizonyos műanyagok emberi testtenyészetekre gyakorolt hatását, hogy rögzítsék a gyulladást, a DNS-károsodást vagy a haláleseteket. A szakértők ellenőrzött kísérleteket is végeznek állatokon. A laboratóriumi egerek szervezetében lévő mikroműanyagok bizonyos szintje szervi elégtelenséghez, immunrendszeri rendellenességek kialakulásához, demencia tüneteihez és sok más problémához vezet.
Bár ezek a tanulmányok arra utalnak, hogy a mikroműanyagok potenciálisan károsak az emberi egészségre, nem szolgáltatnak közvetlen bizonyítékot. Tehát az ipar továbbra is műanyagot fog használni. A szakértők szerint a mikroműanyagok és az egészség közötti kapcsolat bizonyítása nehéz lehet, mivel a korreláció nem bizonyítja az okozati összefüggést.