Adrenalin-fanatikusok: hogyan élnek a kolibri
Valószínűleg ritkán talál valakit, aki nem szereti a kolibrit – kicsi, fényes madarakat, amelyek virágok körül keringenek nektárt keresve. De a tudósok számára, akik ezeket a madarakat tanulmányozzák, a kolibri több, mint egyszerűen gyönyörű állatok. Kis méretük és rendkívül gyors anyagcseréjük azt jelenti, hogy a kolibri folyamatosan a peremen él, és néha szinte teljesen le kell kapcsolniuk a testüket az energiatakarékosság érdekében. A Smithsonian Magazine elmondja, milyen titkokat tudtak felfedni a kolibri szakértők.
A tudósok sok éven át úgy gondolták, hogy a kolibri a napi energiájuknak csupán 30%-át költötte arra, hogy virágról virágra gyűjtsék a nektárt, a többi időben pedig pihenjenek. De a valóságban ezek a madarak sokkal keményebben dolgoznak, mint gondolnánk. Például nyár elején, amikor több virág van, a kolibrik néhány óra alatt elegendő kalóriát tudnak felhalmozni, majd a nap 70%-át pihenni. Éppen ellenkezőleg, a fahiányos időszakokban a megmaradt fák aránya 20%-ra csökkent. Más szóval, a kolibri akár napi 13 órán keresztül is vadászhat nektárra.
A madarak trükköt alkalmaznak, hogy megtakarítsák kevés energiájukat. Ha a kolibrit éhség fenyegeti, éjszaka felborulhat, és testhőmérséklete közel a levegő hőmérsékletére csökkenhet – néha csak néhány fokkal nulla fölé.
Az „Energiatakarékos üzemmód” megakadályozza, hogy a kolibri gyorsan reagáljanak a környezetre, és csökkentsék a légzésszámukat, így akár 95%-ot is megtakaríthatnak az energiaköltségeken a hideg éjszakákon. Ez a védőmechanizmus nélkülözhetetlen olyan időszakokban, amikor a madarak nem tudnak elegendő számban táplálkozni – például heves esőzések után. Segíti a kolibri súlygyarapodást is vándorlás előtt.
Hihetetlen anyagcseréjük felgyorsítása érdekében a kolibri testtömegük 80%-át nektárral isszák. Képzeld el, mi történne, ha egy 70 kg súlyú ember csaknem 100 0,5 literes üveg üdítőt inna. És a nektár egy pillanatra gyakran sokkal édesebb, mint a szóda.
Az emberi szervezet nem tudja ilyen ütemben felszívni a cukrot: éppen ezért bélproblémákat okozhat a túl sok édesség. A kolibri emésztőrendszere pedig úgy van kialakítva, hogy a cukor a bélsejtek között – nem pedig azokon keresztül – kerüljön a véráramba. Így a madár gyorsan eltávolítja a cukrot, mielőtt felborítaná az emésztőrendszert. Ez az adaptáció lehetővé teszi, hogy a kolibri hatszor több cukrot kapjanak, mint az emberek.
A túlzott vércukorszint súlyos élettani problémákhoz vezethet az emberi szervezetben. A cukormolekulák a szervezetben lévő fehérjékhez tapadnak, ami viszont cukorbetegség szövődményeit, például idegkárosodást okozhat. A szakértők még mindig nem tudják megmondani, hogy a kolibri hogyan birkóznak meg ezzel a problémával, de van néhány elmélet. Ezért egy tudományos munka megállapította, hogy a baromfifehérje kevesebb olyan aminosavat tartalmaz, amely könnyebben cserélhető cukormolekulákkal.
A kolibri élet másik titka a mindennapi szokásaik. Ha egy madár egy éjszakai böjt végén majdnem kimerítette cukortartalékait, honnan lesz energiája, hogy felébredjen és felszálljon? Mint kiderült, rendkívül ügyesen váltják át anyagcseréjüket a cukorégetés és a zsírégetés között, ami jelentős váltást igényel a biokémiában. Ezenkívül a metamorfózis perceken belül megtörténik – gyorsabban, mint bármely más szervezetben.
A cukor azonban nem az egyetlen kihívás a nektárban gazdag étrendben. A nektár többnyire víz, ezért a madaraknak rendszeresen el kell távolítaniuk a folyadékot, hogy elkerüljék az elektrolitok elvesztését. A megfigyelések azt mutatták, hogy a kolibri veséi rendkívül jól alkalmazkodnak az elektrolitok megkötéséhez, mielőtt elhagynák a testet. És hogy ne haljanak meg egyik napról a másikra a kiszáradásba, a kolibri lefekvés előtt egyszerűen kikapcsolja a veséjét.