arXiv: A meteorok olyan üstökösökre mutathatnak, amelyek potenciálisan eltalálhatják a Földet
A Northern Arizona University amerikai csillagászai megtalálták a módját hosszú periódusú üstökösök (LPC) keresésének, amelyek potenciális veszélyt jelentenek bolygónkra. Egy új módszerrel évekkel a katasztrófa bekövetkezte előtt megjósolható a Földdel való ütközés kockázata. A tanulmány az arXiv, nem lektorált tudományos portálon jelent meg.
A hosszú periódusú üstökösök nagyon hosszú pályán mozognak az űrben. Néhány száz évente vagy még ritkábban közeledhetnek a Földhöz. A jelenlegi becslések szerint a DPC a Föld és az űrobjektumok közötti összes ütközés 6%-át okozhatja. Ma több hosszú periódusú üstökösről ismert, hogy a Föld 7,5 millió kilométeres körzetében kering. Mindegyikük képes erős ütést leadni. Egy új tanulmányban a csapat azt javasolta, hogy DPC-ket keressenek úgynevezett „zsemlemorzsával” – az üstökös áthaladása után az űrben maradt meteoritokkal (mikrometeoritokkal). Akkor keletkeznek, amikor az üstökös közeledik a Naphoz, amikor az intenzív sugárzás elpárologtatja a jég nagy részét.
Ez az üstökös kőzeteit és a port az üstökös útjával párhuzamos meteorzáporba löki. A csillagászok szerint a meteorrajok a szülőüstökösökre mutathatnak, így évekkel azelőtt észlelhetők, hogy veszélyt jelentenének. A tanulmány szerzői 17 olyan adatfolyamot vizsgáltak meg, amelyek eredeti DPC-jét ismerték. Az egyes utak jellemzői alapján a tudósok egy virtuális üstököscsoportot szimuláltak, és számításokat végeztek, hogy meghatározzák a tér azon területét, ahol ezek elhelyezkedhetnek. Az eredmények jelentős átfedést mutatnak a valós objektumok és a digitális objektumok elhelyezkedése között. Szakértők úgy vélik, módszerükkel évtizedeket adhat az emberiség, hogy felkészüljön egy esetleges űrtámadás visszaverésére.