Létezhet-e földönkívüli élet a Naprendszerben?

A tudósok földönkívüli élet után kutatnak az univerzum távoli vidékein, de mi a helyzet saját naprendszerünkkel? Létezhet idegen élet a kozmikus léptékű bolygókon ilyen közel egymáshoz? A livescience.com portál kérdésesnek találta.

A rövid válasz: igen, naprendszerünkben elméletileg számos olyan hely van, ahol élet élhetne, és a tudósok aktívan tanulmányozzák ezeket.

Például bár „kis zöld emberkét” még nem találtak a Marson, valószínű, hogy a múltban legalább mikrobiális élet volt a bolygón. Jelenleg a Mars egy száraz sivatag, de a Marsjárók tevékenységének köszönhetően tudjuk, hogy a távoli múltban víz volt rajta. Emellett a Perseverance érdekes kőzetmintákat gyűjtött össze, amelyek várhatóan visszatérnek a Földre a Mars Sample Return küldetés során. A NASA és az ESA égisze alatt a tervezési szakaszban van.

A Perseverance által talált legalább egy minta olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyekről azt feltételezik, hogy az ősi mikrobiális élet jelei. És ha a mintákat sikeresen eljuttatják a Földre, akkor a szakértők részletesen tanulmányozhatják azokat, és számos kérdésre válaszolhatnak.

A Vénuszt gyakran a „Föld ikertestvérének” nevezik, de a valóságban valószínűleg nem ez a bolygó az első érdekesség, ahol el kell kezdeni földönkívüli életet keresni. A Vénusz felszíni hőmérséklete elég meleg az ólom megolvadásához, átlagos légköri nyomása pedig 90-szer magasabb, mint a Földé. Ezenkívül a bolygót sűrű felhők veszik körül, amelyek főként kénsavból állnak – egy rendkívül maró anyag, amely a Földön vízzel keveredve savas esővé alakul.

Ugyanakkor a zord körülmények ellenére az extremofilek továbbra is életben maradhatnak a Vénusz légkörében – ahol a hőmérséklet és a nyomás nem túl veszélyes. Ennek érdekében az MIT Morning Star küldetéseket készít elő, amelyek a Vénuszra repülnek, hogy felhőmintákat vegyenek a bolygóról, és azokat elemzésre visszahozzák a Földre. És itt érdemes megemlíteni, hogy 2020-ban a foszfingáz esetleges kimutatása a Vénusz felhőiben volt egy nagy botrány középpontjában a tudományos közösségben. Meglepő eredmény, mert a foszfintermeléshez vezető kémiai folyamatok többségében élő szervezetek vesznek részt – vagy a gázóriások rendkívül magas nyomása.

Végül, kicsit távolabb a Naprendszerben, a Szaturnusz és a Jupiter pályáján vannak olyan műholdak, amelyek életjeleket mutathatnak – különösen az Enceladus és az Europa. Jeges felszíne alatt hatalmas óceán terül el, és a bolygó folyamatosan sós vizet lövell ki az űrbe. 2023-ban pedig a kutatók foszfátokat találtak az Enceladuson – ami azt jelenti, hogy mára technikailag az élet kialakulásához szükséges összes összetevő megvan.

Az Európa egy hasonló jeges világ, és földalatti óceánja is van. A Jupiter hatalmas gravitációja biztosítja a műholdat a geológiai folyamatok táplálásához szükséges energiával. A szakértők úgy vélik, hogy ez a fő oka annak, hogy Európa óceánja elég meleg ahhoz, hogy folyékony maradjon. Ezenkívül a sós óceánok és a sziklás terep közötti kölcsönhatás támogathatja a Földön a hidrotermális nyílásokhoz hasonló életet.