Miért hallhat néhány ember ultrahangot, mások nem?

Az emberi fül úgy van kialakítva, hogy általában 20 Hz és 20 kHz közötti hanghullámot érzékel. Bármit, ami ezen a határon túl, szuperszonikusnak hívják. Ez a „határ” azonban egyáltalán nem gyakori. Olvassa el arról, hogy egyesek miért hallják az ultrahangot, mások nem a Rambler cikkben.

Egyesek 22–24 kHz -ig terjedő frekvenciákat képesek észlelni, míg mások sem képesek megkülönböztetni a hangot még 15–16 kHz frekvencián. A serdülők és a fiatal felnőttek esetében a magas frekvenciák gyakran elérhetők, de ez a képesség az életkorral csökken. Ez nem azt jelenti, hogy az ultrahang nem érhető el mindenki számára: a hallási tartomány dinamikus tulajdonság, az életkortól, a genetikától, az egészségtől és az életkörülményektől függően. Ez az oka annak, hogy néhány ember „sziszegést” hall az ultrahangtartományban működő eszközöktől, míg mások még nem is tisztában vannak annak létezésével.

Hogyan működik a hang észlelése?

Annak megértése érdekében, hogy miért halljuk az ultrahangot másképp, fontos megérteni, hogyan működik a hallókészülékek. A fülbe belépő hanghullámok rezegnek a fülhallgató. A rezgések a belső fülre terjednek a hallócsontok sorozatán keresztül – a malleus, incus és tűzőkészülékek révén. Itt van a cochlea, egy komplex spirál alakú szerv, amely folyadékkal tele és több ezer hajsejtekkel bélelt. Ezek a cellák érzékelőként működnek: minden cellát „beállítva” egy meghatározott frekvenciatartományra. A nagyfrekvenciás hangokat a cochlea alján található cellák veszik fel, és az alacsony frekvenciájú hangok közelebb kerülnek a cochlea tetejéhez.

A lényeg az, hogy a magas frekvenciáért felelős sejteket a legnagyobb feszültségnek vetik alá, és gyorsabban elhasználódnak, mint más sejtek. A legrövidebb és legintenzívebb rezgéseket érezik, ami azt jelenti, hogy ez a hallási terület leggyakrabban az első, amelyet az első érint. Ha az ilyen sejtek megsérülnek vagy meghalnak, akkor lehetetlen helyreállítani őket – az emberi test nem tudja, hogyan kell őket regenerálni. Ezért az ultrahang meghallgatásának képessége nagyon törékeny, és a belső fül legérzékenyebb szerkezetének állapotától függ.

Az életkorhoz kapcsolódó változások

Az ultrahang észlelését befolyásoló legfontosabb tényező az életkor. A legtöbb ember a Presbycusis-tól, a fokozatos életkorhoz kapcsolódó hallásvesztéstől szenved. Ezenkívül a magas frekvenciák az első. 20–25 éves korában a hallási határ a szokásos 20 kHz -ről 18–19 kHz -re csökken. 40 éves korban sok ember abbahagyja a hallás hangjait 14–15 kHz felett, és idősebb felnőtteknél a felső határ 10–12 kHz -re korlátozódhat.

Képes hallani a csendet: Hogyan reagál az agy hang hiányában

Ez a szolgáltatás még gyakorlati alkalmazásokkal is rendelkezik. Egyes országokban a „szúnyog riasztások” telepítve vannak felszerelve, és hangok kibocsátása körülbelül 17 kHz. A tinédzserek és a fiatal felnőttek kényelmetlenül hallják és érzik magukat, de a felnőttek és az idősebb felnőttek általában nem reagálnak. Az ilyen létesítményeket arra használják, hogy megakadályozzák a fiatalok éjszakai összejövetelét a bevásárlóközpontok vagy a vasútállomások közelében. Ilyen módon a hallás öregedésének természetes folyamata biológiai tulajdonságból társadalmi eszközré alakul.

Genetika és személyes jellemzők

De az életkor nem az egyetlen tényező. A genetikai jellemzők szintén fontos szerepet játszanak. Néhány emberben a cochleáris sejtek és az idegvégződések jobban ellenállnak a kopásnak, míg másokban hajlamosabbak a károsodásra. A belső fülben a szőrsejtek és ioncsatornák szabályozó gének variációi meghatározzák a hallásérzékenység egyéni különbségeit. Ez megmagyarázza, hogy egyesek miért tartják meg az ultrahangos frekvenciák megkülönböztetésének képességét még felnőttkorban is, míg mások ezt a képességet sokkal korábban veszítik el.

Különbségek vannak a fül szerkezetében is. Néhány ember számára a dobhártya és a hallócsontok hatékonyabban továbbítják a magas frekvenciájú rezgéseket, mások számára kevésbé hatékonyan. Vannak olyan anatómiai különbségek is, amelyek befolyásolják a megismerést. Ez együttesen létrehoz egy egyedi „hallási profilt” minden ember számára. Ez az oka annak, hogy két azonos életmóddal rendelkező ember másképp reagálhat ugyanazon hangra.

A külső tényezők hatása

A hallás nagyon érzékeny azokra a feltételekre, amelyekben élünk. Általában a zajnak való kitettség befolyásolja. A hangos zaj hosszan tartó expozíciója – például a nagy mennyiségű zene hallgatása fejhallgatóval, működő gépekkel, építési zaj vagy katonai szolgálat – károsítja a hajsejteket, különösen a magas frekvenciák érzékeléséért felelős személyeket. A szervezet szerint a veszteségek visszafordíthatatlanok lehetnek az NIH számára.

Vannak más tényezők is. Egyes gyógyszerek ototoxikusak, ami a belső fülben sejtkárosodást okoz. Például ezek magukban foglalják az aminoglikozid antibiotikumokat vagy a kemoterápiában alkalmazott gyógyszereket. A magas láz és intoxikáció kíséretében a fertőzések szintén csökkenthetik a hallásérzékenységet. Így az ultrahang meghallgatásának képessége nem csak az életkor és a genetika kérdése, hanem a test teljes „életrajzának” is.

Kognitív küszöb és „edzéshatás”

Javasolták, hogy a hallás „kiképezhető”, hogy az ember a hangok szélesebb körét érzékelje. Valójában a gyakorlat segíti az agyat a rendelkezésre álló tartományon belüli árnyalatok és hangok jobb megkülönböztetésében, de nem tudja helyreállítani az ultrahanggal szembeni elveszett érzékenységet. A zenészek, a hangmérnökök és az akusztika területén dolgozó emberek valóban megtartják a képességet, hogy hosszabb ideig megkülönböztessék a magas frekvenciákat. Az agyuk jobban értelmezi az audio jeleket, és észreveszik azokat a dolgokat, amelyeket az átlagos hallgató számára nehéz megérteni.

Még a biológiai határértékeik is változatlanok maradnak: ha az ultrahangot érzékelő sejtek megsemmisülnek, akkor az edzés nem tudja visszaállítani azokat. Ebben az értelemben a hallás hasonló a látáshoz: jobban érzékelheti a színeket és az árnyalatokat, de ha a retina sérült, akkor a fizikai tartomány továbbra is korlátozott.

Így az ultrahang meghallgatásának képessége sok tényezőtől függ. A fiatalok gyakran 20 kHz frekvenciájú hangokat érzékelnek, felnőtteknél és időskorúakban a felső határ fokozatosan csökken. A genetikai jellemzők és az egészségi állapot meghatározzák az egyéni különbségeket: Az a személy, aki 40 éves korában még mindig megkülönböztetheti a magas hangot, míg másoknak 20 éves korában rosszabb hallásuk van. Az életmód fontos szerepet játszik: a zaj, a gyógyszerek és a betegség felgyorsíthatja a hallásvesztést.

Korábban már írtunk arról, hogy mi a „lehetetlen” színek – és ki láthatja őket.