Óriáspókok és szemparaziták: Mennyire valósághűek az Alien: Earth sorozat szörnyei?
Az Alien: Earth sorozatban sok új lény jelent meg, amelyek egyszerre ijesztőek és nagyon kíváncsiak. De mennyire hihetőek ezek az új idegenek, és létezhetnek-e a valóságban? A theconversation.com portál találta meg, ahonnan a sorozat készítői inspirációt merítettek.
Con ve
A sorozat talán legrealisztikusabb lénye egy nagy vérszívó bogár. A Földön az Ixodes fekete lábú kullancsai dió méretűre duzzadnak táplálkozás közben, ami nem különbözik túlságosan az Alien: Earth kullancsaitól.
A filmben van egy jelenet, amikor egy idegen kullancs rácsap az áldozatra, és gyorsan megiszik több liter vért. A hirtelen és gyors halál valószínűleg a vérveszteség mértéke miatti vérzéses sokk következménye. Az is lehetséges, hogy a kitalált kullancs valamilyen vegyszert fecskendezett be az áldozat szervezetébe (mint például az antikoagulánsok, amelyekkel a valódi vérszívó ragadozók rendelkeznek a Földön). Az ötödik epizódban pedig a kullancs bemutatja védekező mechanizmusát – mérget bocsát ki a levegőbe, amit a rovar nem tud eltávolítani az áldozatról.
D. vízcsövek
Még maguk a sorozat szereplői sem értik egyértelműen, hogy D. Plumbicare-t jobb-e növénynek vagy állatnak minősíteni. Csak egy tudományos tisztviselő elemzése mutatta ki, hogy a lény a húsevő növények osztályába tartozik; Zöld színe arra utal, hogy ugyanúgy képes használni a klorofillt, mint a fotoszintetikus szervezetek a Földön.
Igaz, a szinte gömb alakú testforma a legrosszabb szerkezet a fotoszintézis számára. Nincs adaptációja a felület javítására, például a levelek. A sorozat szerint az ilyesmi kétszeresen is fontos, mert D. Plumbicare valahol a mennyezet alatt, barlangszerű helyeken bújik meg. Valószínűleg ezért váltak a növények ragadozókká: ahelyett, hogy hatékonyabb fénybegyűjtő mechanizmusokat fejlesztettek volna ki, a rendelkezésre álló erőforrásoktól függően váltottak a ragadozás és a fotoszintézis között.
A tudományban ezt a jelenséget hibridizációnak nevezik, de ez csak a Föld egysejtű élőlényeinek jellemzője. A „húsevő” növények nem kevert növények, mivel a befogott rovarok szénhidrát helyett nitrát-, kálium- és foszforforrásként szolgálnak.
Trypanohyncha ocellus
Egy parazita, amely úgy néz ki, mint egy polip és egy szemgolyó keresztezése. Úgy támad, hogy eltávolítja a gazdaszervezet egyik szemét, majd az agyhoz kapcsolódva átveszi az irányítást az áldozat teste felett.
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy egy ilyen szörnyeteg kitalált, de a Földön valóban vannak olyan paraziták, amelyek helyettesítik az áldozat szervezet testrészeit, vagy akár képesek irányítani a gazdaszervezet viselkedését. A második kategóriába azonban olyan viszonylag egyszerű organizmusok tartoznak, mint az Ophiocordyces gomba, és egy másik állat agya feletti irányítás átvétele az életciklusuk elengedhetetlen része. És az általuk okozott viselkedésbeli változások mindig egyszerűek.
Például a Toxoplasma gondii egy parazita, amely miatt az egerek kevésbé tudják elkerülni a macskavizelet szagát. Ez viszont növeli annak valószínűségét, hogy a fertőzött egeret megeszi egy macska, amely aztán a ragadozó ürülékén keresztül terjeszti a spóráit.
De a sorozatban szereplő T. ocellus egy nagyon mozgékony, intelligens, erős lény, amely képes megfigyelni a környezetet, és például elvonja az emberek figyelmét. Ilyen viselkedés akkor fordulhat elő, ha a csápokban eloszló ideg ganglionok vannak – mint a valódi polipoknál. Igaz, ezeknek a csápoknak a hossza valamivel hosszabb a valóságban láthatónál, ami miatt a parazita szem nem túl valósághű.
A legyek ásványi anyagokat esznek
A sorozat 6. epizódjában egy légy látható, amint fémeket és fémérceket eszik, és ugyanúgy előemészti a táplálékot, mint a valódi legyek a Földön. Csak egy probléma van: nem világos, hogy a fém milyen szerepet játszik – a fő étrend kiegészítőjeként vagy fő energiaforrásként.
A Földön van egy foszilolithogenezis nevű folyamat, amely energiát és biomasszát termel geokémiai anyagok – köztük vas, mangán és más fémek – oxidálásával. De bolygónkon ez a technika csak baktériumokra és protozoonokra alkalmazható; olyan szervezet, amely lassú növekedéssel jár. A többsejtűség energiaigényes alkalmazkodás, a repülési képességről nem is beszélve.
Más szóval, a fémoxidáció nem életképes energiaforrás a legyek számára. De ez a fém lehet a fémhéj létrehozásához szükséges „étrend-kiegészítő”. A vasvegyületek biológiai mineralizációját a tudósok jól dokumentálták, és egy hasonló mechanizmus elméletileg megmagyarázhatja a fémek jelenlétét a xenomorf exoskeletonokban.